A KÁOSZ

A KÁOSZ

A teremtő
a káoszt átváltoztatta
univerzummá,
ahol a törvény és a rend
uralkodnak,
a rendezettség felett.
túl a csúcson,
az élet kegyetlen.
Fel a hegyre,
Lassan araszolva,
A csúcsnál magasabbra
Akarsz felhágni…
ez a terved.
eltűnni a homályba,
egy másik időtartományba.
az ember mindíg csak ráfizet,
adjatok egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt sem tudom hol alszom az éjjel.
fogd hogy adhass.
van felesleg
szana széjjel.
úgy élj,
nehogy kitüntessenek,
a jutalmat az kapja,
aki nem érdemli meg.
Tisztelt Járkállás bíróság,
hogy nálam az igazság,
arra kanálszámra
szedhetnétek a ciánt.
jöttek rám késekvel,
baltákval,kaszákval,
minden isten nyilákval.
s ez már raki a
kocsira a dinnyét,
ha lettem is,
csak ne volnék.
félő, hogy mosolygó,
vízben tükröző arcképemet
elviszi a folyó.
belesülyed a Fekete tengerbe.
tri ribanja
morje sztara
riba nyema.
csornaja morje,
sztara kasta…
régen elmúltak már
a gyöngyen szép napok,
azért enni még kapok.
lelombozódva
eloldaloghatok.
s a színtelen világ színeivel
ragyog felettem
a Nap, és a Hold,
s valamennyien
a csillagok,
Szupernóvaként
felrobbanó napok.

2017. január 22. a kultúra napján.

“A KÁOSZ” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][color=#990000]Kedves Vendel !

    Vannak akik ilyen s hasonló gondolatokkal, és körülmények között élik le az életük nagy részét, mert az élet fele arra jó nekik, hogy azzal a másik felit is tönkreteszik

    Szerintem ez nem egy rossz vers !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!