Szívünkbe vésve

Szívünkbe vésve

Napsütötte reggel, s újra emlékszel,
Egy régi szép emléket most felidézel.

Egyet a százból, melyet más vésett elmédbe,
S okozott vele fájdalmat, szíved mélyében.

Te csak ott álltál, és semmit sem tehettél,
Helyette sajnos, csak bánatot öleltél.

Könnyed már olyan sok, de elrejted előle,
Az egereknek tartogatod, kik ittak is belőle.

Még egyszer rám nézett, aztán örökké eltűnt,
Fájdalmat érzett, s egy végzetes bűnt.

Bár néha feldereng, s már annyira nem fáj,
Azóta sok idő telt el, s már meggyógyultál.

Egy régi történet lett újra felidézve,
Mely régen a szívünkbe lett vésve.

2016.02.24.

“Szívünkbe vésve” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!

    Akkor már megérte ezt megírni nekem. Örülök, hogy némi kis ötletet, ihletet adhattam.
    Üdv (f) 🙂
    Szabolcs

  2. Szabolcs,néha én is szeretnék ilyen régi köbe vésett történeteket leírni,amit nem feldtem.Talán elkezdem.
    Mert volt és szép.
    Üdv.Rzsike

Szólj hozzá!