Örök lángok
Halálomat ha elhoznák a percek,
csak ellenségem venné vígan észre.
Kevéske hely volt nekem itt kimérve:
nem voltam kapzsi szolga, sem hiú herceg.
Mi bennem érték:- örök, halhatatlan.
-A szívem fájó csillag, és ragyogva,
és nincs erő, mely vas-öklébe fogja,
mert forr a pokolnál hatalmasabban.
s ha eltemetnék ólom koporsóba,
ahogy az élő anyag, mely sugárt szór,
s mereng az ihlető energiáktól,-
a szívem ott is győzve feldobogna,
attól, mi benne drága, és örökre lángol:
-a szelíd szerelemtől, a legvadabb szomjúságtól.
Ihlető energiával teli vers, öröm volt olvasni! (a 2. strófában talán 'él ragyogva'?) Gratulálok sok szeretettel, igazi versélmény!
Gratulálok remek (majdnem) szonettedhez. Rózsa
[center][b][color=#0000ff]Kedves Csaba !
Versed alakilag szonett formában készült és ha eltérünk a rím béli szabályoktól, akkor az is,
Mondanivalója büszke, de mégis kesernyés és makacs dolgokat mondasz benne joggal, mert az életnek nem szabadna ilyen mostohának lennie,,,
Szívesen olvastam keserédes versedet,,,,
– keni -[/color][/b][/center]