Csak egy pillanat
Éltem, mint kóbor csillag a fényben,
Vadul kergettem bódult álmokat,
Vágyaim izzó tüzében égtem,
S lettem a fényben sötét áldozat.
Vágytam az éden távoli fényét,
Hívott a sejtelmes-bús igézet…
Talán még ma is lángolva égnék,
Ha meg nem ölnek álom-vitézek.
Lustán hamvadtam el parázs-ágyon,
Nem maradt utánam füst vagy korom,
Csak egy pillanat, mint röpke álom
Gyorsan átsuhant a homlokomon.
Kedves Keni és kedves Lányok!
Igazán köszönöm a hozzászólásokat, melengeti a szívemet ebben a zord, hideg időben.
Kívánok nektek tartalmas, szép napokat és színvonalas alkotásokat.
Nagy-nagy baráti üdvözlettel: János
Hát ez igazán gyönyörű! Csak úgy szeretteti magát! 🙂 marinka
Ez, így nem igaz, hiába érzed most, e pillanatban annak. Talán nem is tudod, hányszor tud felállni aki akar, és a mélyből feljutni akár a csillagokig. Remélem, csak pillanatnyi benyomás íratta veled ezen szomorú, lehangoló sorokat! Hiszen, az ember sokkal többre képes, mint amennyit elképzel magáról…s ezt neked is tudnod kell!
Szeretettel olvastalak. Rózsa
Az a pillanat a legfontosabb, az újjászületésé 🙂 Gratulálok a versedhez, kedves János, az "álom-vitézek" remek, kifejező kép, tették a dolgukat. 🙂
Kedves János .
Nagyon tetszett a versed.
Több ,mint egy pillanat.
Öszinte tisztelettel gratulálok……Babu(f)
[center][b][color=#0000cc]Kedves János !
Nagyon szép, de szomorú gondolatok sora van a versedben, de mindezek ellenére próbáld az élet derűsebb oldalát keresni, amit egykor megálmodtál magadnak ,,,
– keni -[/color][/b][/center]