Álom randevú

Álom randevú

Nyugtalan szív száguld fényes álmokon.
Harmatban fürdik mámoros habokon.
Múlttal kóborló avaron, tavakon,
száraz nádat fújó, szeles mocsarakon.

Simogat a gondolat csalfa csodája,
szendereg csillaga, a kósza árnya.
Meddig tart? Meddig sóhajtok utána?
Nézem a tavat. De sok nád uralja!

A hallgatag éjszaka szorít gyakran
Belép az ablakon vágyamba, ágyamba.
Jöttél hozzám! Adj, nekem kérlek, erőt!
Emlék ólomsúlyát vidd el! Lesz éltető!

Sejtelmes árny jött! Láttam szeme mosolyát
a boldog éveknek izzó parazsát!
Mégis örültem, jó volt, hogy láttalak,
hívogató képzeletben vártalak!

Pompázó tó hozzad a boldogság vizét!
Az elbűvölő, tündöklő égbolt képét!
Jöjj perc fénye, lángja! Szunnyadj emlék!
Később jöjj, ami az égig elkísér!

Szabó Kila Margit

“Álom randevú” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. [center][b][color=#0000ff]Kedves Margit !

    Versednek nem is annyira a tartalmára összpontosítottam, hanem inkább a szerkezetére és a sorvégi rímekre sok /AAAA/
    Sok AAB és kevesebb AABB rímeket találtam, amik szerintem megértékesítették részben, de meg is nehezítették a szép mondanivalódat – ékesszólásodban,,,

    – keni -[/color][/b][/center]

  2. Kedves Margit!
    Nagyon szép a versed, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa(f)

  3. Kedves Margit!…hát igen, ha az életben nem, hát álmunkban próbálunk meg vágyainknak hangot adni, életre kelteni.
    Soraiddal ezt az kívánságod jelenítetted, és elevenítetted meg, élőképek formájában.
    Szívesen olvastam. Rózsa

Szólj hozzá!