Csalódás – egy régi barátság margójára

Megosztás Nyomtatás 503 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Csalódás
egy régi barátság margójára

Bíztam és hittem, hogy a barátság
láthatatlan fonala összeköt,
s nem hittem, hogy létezik galádság,
mely még oly stabil szobrot is ledönt.

De megtörtént… csalódtam. Vagy mégsem?
Tudtam, hogy egyszer mindennek vége.
Fájt, mégis elváltunk békességben,
de maradt gyermekkorunk emléke.

2017. január 29.

“Csalódás – egy régi barátság margójára” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Tibor! Igen, én is ezt mondom, de azért még 42 év után is fáj egy kicsit. Köszönöm szépen a kedves figyelmedet!

  2. Kedves Keni! Sajnos, valóban, egyszer minden barátság, szerelem elmúlik. De a mi barátságunk elég mély volt, bár már 42 éve, hogy megszakadt. Semmi harag, semmi rosszindulat – csak a barátnőm férje. De túléltük. Köszönöm szépen a figyelmedet!

  3. Kedves Rózsa! Teljesen egyetértek veled. Nekem ez a barátság nagyon sokat jelentett, ezért is fáj még 42 év után is. Ezért nehéz feledni. Köszönöm szépen a kedves szavaidat, szeretettel ölellek: Marika

  4. [center][b][color=#0000ff]Kedves Mária !

    Valóban elmúlik minden egykor, még egy barátság is, de nem mindegy, hogy hogyan,,,
    Galádsággal a csalódás – boldogtalan,,
    Életünk sajnos sok csalódást hoz magával, melyeket nekünk kell elszenvedni,,,

    -keni -[/color][/b][/center]

  5. kedves Mária !

    "Aki elment menjen el,ha eltudott menni hagyni kell!
    Gratulálok versedhez
    Tibor

  6. kedves Mária !

    "Aki elment menjen el,ha eltudott menni hagyni kell!
    Gratulálok versedhez
    Tibor

  7. Kedves Mária!
    Sok, túl sok! barátság szakad meg az idő múlásával. Először csak távolodunk egymástól, aztán jön a hosszú hallgatás…majd a teljes csend…vagy a hirtelen haragból történt elválás sem könnyebb. Sajnos, én is ismerem ezt a fajta csalódást, és semmivel sem egyszerűbb, mint a szerelmeseké. Sokszor pont a visszatérő, gyermekkori emlékek miatt olyan nehéz szélnek ereszteni, tudomásul venni, hogy nincs többé, de el kell fogadni, amit a sors hoz. Nem mindig IGAZI az a barátság, amit annak hiszünk, mert különben túl élne minden bajt, bánatot, és még a múló éveket is.
    El kell felejteni a csalódást, és felvértezni magunk ellene, hisz életünk során elég gyakori vendég otthonunkban. Szeretettel olvastalak (remélem, hamar túl lépsz a csalódáson!) Ölel. Rózsa

Szólj hozzá!