Lelombozó
Karácsonyi misztika,
oda a romantika,
csillagszóró leégett,
elmúlik az igézet.
Kalácsból morzsa maradt,
ing zabálástól szakadt,
tűlevelek potyognak,
viaszcseppek fakultak.
Ajándékok oly árvák,
megvették őket drágán.
Magányosságuk fájó,
újjabb karácsonyt váró.
Ica! Nagyon megtisztelő. Köszönöm.
Edit(l)
Kedves Melinda, örültem Neked, gyere máskor is.
Edit
Kedves Grey!
Szeretem a hozzászólásaidat.;) Épít és tanulok belőlük.
Köszönöm.
Edit
Igen, kedves Rózsa, talán a gyerekekben még reménykedhetűnk.
Köszönöm.
Edit
Keni! Köszönöm. Elszomorító, de így van.
Edit
Mirage, köszönöm, hogy olvastál!
Edit
Tetszett kedves Edit a szókimondó őszinteséged.:)
Szeretettel gratulálok: Ica
Edit!
Már a csillagszórót sem gyújtjuk meg, annyira rohanunk ilyenkor is. Valamiért a régi karácsonyok "misztikusabbak" voltak. Versed tömörsége ellenére sokat mondó.
Üdv. Melinda
Valóban, nem sok érzést visznek az emberek a legszebb ünnepek szokásaiba se…sajnos.
Jól megírtad, hiába tagadják sokan, s ez a monotónia, lelketlenség valóban lelombozó.
Talán, a gyerekek akikben még él a remény, és szeretik a hagyományokat. Hagyjuk meg őket boldogító hitükben.
Szeretettel olvastalak. Rózsa
[center][b][color=#0000ff]Kedves Edit !
Úgy igaz ahogy nyersen megmondtad,,,
Ma már semminek nincs igazi emberhez méltó értke ebben a rohanó érzéketlenségben,,,
– keni -[/color][/b][/center]
kedves Edit !
Folyamatos gépezet a lélektelen élet !
Szeretettel olvastalak
Tibor