Nyomot hagyott…
Csak álom volt… de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.
Tisztán érzem, hogy féltek
valamit… könyörgök, kérek…
Makacs vízió, felhőörvény.
A leszálló köd homályosít
éleket, s nincs kiút, ösvény.
Erdőt és földet iszap borít,
nincs menedék… elszomorít.
Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit… könyörgök, kérek…
Mentenék az iszonyatból
valami kedveset… enyémet.
Kímélném a borzalmaktól.
Talán odafönt, ha szétnézhet…
repüljön, keressen fészket.
Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit… könyörgök, kérek…
Szárnyalása belőlem rész.
Látom hogy elszakad, nem bánom
Kíséri e szívdobbanás…
majd lassan szétfoszlik álmom…
Fény játszik a szempillámon…
…de most is érzem, hogy féltek.
Jelent, jövőt… élő képet.
[b][i][color=#cc0066]Kedves Ilona !
Álmainkban a félő és a valamit féltő képek gyakran megjelennek, néha van, néha nincs köze vagy még nem is tudni az éber lélek jelenlétének,
Minden esetben viszont a racionális gondolkodásunk felborul
Szép versben örökítetted meg ezt az álmodat, amit szívesebben kihagytál volna – ugye ?
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Icus!
Néha az álmok is lehetnek szépek, de félelmetesek is.
Remek alkotásodat szeretettel olvastam, Lajos. (f)