Nem kallódhat addig

Nem kallódhat addig

Nem kallódhat addig,
belőlem el semmi,
míg vannak napok,
és kezem is tud írni.

Nm vesztek el semmit,
míg bőröm befedi,
nem sorvadhat a csontom,
míg libabőrözik.

Akármilyen vézna,
élmény nélkül nappalom,
mindig van egy kis tinta,
mivel örök lesz a tegnapom..

Én nem keseredek el,
míg nem vagyok magatehetetlen,
mert amíg lélegzek,
addig nyomot hagyok..

Nem kallódhat el semmi,
összeszedett erőm által hívva,
míg a verssel tudok élni,
míg az vezet a célra..

Vezet, de mennem kell,
ha hív csontjaim rezegnek,
de míg moccan kezem,
szavamnak szemcséi mindig csak peregnek.

Gazdag vagyok, és még többet szerzek,
hogyha ápolom, és óvom, ezen legszebb nyelvet,
majd pár fillér kerül, hogy rólam is szóljanak,
Nem veszik el semmi, míg Hold világit és süt a Nap.

2017.01.21. ( Saját. B. A. )