Délidőben
A ház mellett, őrizve a kertet
álmos, poros akácok állnak.
Csak egy kicsi patak felelget
csilingelve a harang szavának.
Izmokban jóleső fájdalom,
bágyadt legyek a házfalon.
Istállóban delet hálnak
pókhálóringató árnyak.
Munkát, barmot pihenni hagynak,
a nap fakó tarlót éget.
Leves gyöngyöz, húsok izzadnak
fűszerszagú verejtéket
A kanalak megmerülnek
életízű, aranysárga lében,
illatozó párák ülnek
ritka szavú, halk beszéden
Mámora jó, hűvös bornak
pipafüstön eloldalog.
Kimondatlan mosolyognak
ezeréves gondolatok…
[b][i][color=#cc0066]Kedves László !
Nekem ez a versed a Vásárhelyi nyári tanyavilág életét frissítette fel bennem, mert olyan idilli képeket írtál, az amúgy kemény munkájú nyárról és az állatok tartásáról, a vetésről, aratásról majd tarlóról, ami megmelengette a szívemet ,,,,
A versed megírása is nagyon szépre sikerült !
– keni -[/color][/i][/b]
Míves szavakba foglaltad a múlt kedves emlékeit. Olyan megnyugtatóak ezek az életképek, szinte látom őket, és oda képzelem magam közéjük.
Szívesen olvastam hangulatos, szép versedet. Rózsa
De jó volt belefeledkezni ebbe a délidőbe…, a többit kimondatlan hagyom én is…:) Szeretettel gratulálok!