Veszítenék
Az idővel, nem küzdhetek,
hisz csak én veszíthetek,
repülnek az évek,
ellene, semmit sem tehetek.
Nem is akarok, nem is lehet,
harcoltam, már eleget!
Mióta tudom az eszemet!
Mióta érzem a lelkemet.
Sokszor kértem, álljon meg,
csak egy napra, forduljon meg,
de ő csak ment előre,
nem várhatok mást, ezt kell tennie.
Már nem kéne, hogy megálljon,
csak egy kicsit lassítson,
még annyi mindent szeretnék látni!
Oly sok mindent, szeretnék érezni.
Mindennap, mindent megcsodálok,
a szellővel, táncot járok.
Élvezem, ha rám süt a nap,
ha eső mossa arcomat.
A szikrázó hó látványát!
A csodás fehér ruháját!
Az ereszen a jégcsapokat!
A szűz havon, a lábnyomomat.
Régebben, ezekből semmit sem láttam.
Mindennap, csukott szemmel jártam.
Nagyon sok mindenről lemaradtam,
csak legyen rá időm, hogy bepótoljam.
Hajnalban, már alig várom,
hogy a nap rám kacsintson,
együtt kávézzunk a teraszon,
és a madarak énekét hallgatom…
Kedves marika! Keni!Ildikó!(l)Köszönöm
Kedves Bogyi!
Szeretni való gondolatokat vetettél papírra. Szeretettel olvastam, marinka:)
[b][i][color=#cc0066]Kedves Éva !
Szép verset írtál az idő múlásának pótolhatatlanságáról, és hogy most, hogy elteltek a napok évek látásod élesebb lett, már meglátod a szépet és az értékeket kint a természetben és bent a lelkedben is, – és ez így van jól !
– keni -[/color][/i][/b]
Hát, ez annyira aranyos, kedves Bogyi!
Mindenkinek ilyen szép hátralévőt kívánok!
Szeretettel:
Ildikó(f)
Kedves Lajos! Babu! Mirage! szívből köszönöm(l)
Kedves Éva !
Emlék a múltbol felidézi a rég nem látottakat
tetszett,gratulálok
Tibor
Kedves Éva.
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel olvastam
Öszinte tiszteletem….Babu(f)
Kedves Éva!
A múló időt megállítani nem lehet,
mert ha megáll nem biztos, hogy újra elindul.
De az élet szép csak találjuk meg a szépségét.
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Lajos. (f)