Aranyszál foszlányok
Végig vonul az élet robogó vonattal.
Elkísér a sírig el nem mulandókkal.
Több év múltán megszépülnek az évek.
Minden óra percei, csodás emlékeim lesznek.
Az öröm, a bánat, tegnapom múltja marad.
Gyermekévek az aranyszálból egy darab.
A szerelemparázs örökké tartó fájdalom.
Pedig gyakran, szépséges, bódító órát adott.
Látod, az ember gyönyörű Isteni műalkotás!
Ajándékáért, ha fájó is, nincs méltatlankodás!
Az ékes napokért hálát adunk,ha csodás!
Szabó Kila Margit
Régi emlék képek elevenedtek meg a versedben kedves Margitka.(f)
Szeretettel olvastam: Ica
kedves Nargit !
tetszett a versed,gratulálok
Tibor
[b][i][color=#cc0066]Kedves Margit !
Szépen szeded versbe egy élet maradandó emlékeit még az elmúlás előtt,,,
– keni -[/color][/i][/b]