Összes megtekintés: 600
Mesékben a sorsunk
Megfagyott ágakon, a hamvadó éjjel
árnyéka, álmatlan sóhajjal ott kering.
Majd fényteli hajnaltól éledve lépdel
a percbe varázsolt sors, és fákon ring,
mint a remény, s a világ összes meséje,
mely lelkeket ébreszt és a fénybe vezet.
Meleget hoz az ínséges és zord télbe,
és a szívekhez szól, miként szent üzenet.
Ajkakon matat, csendes, ősi imaként,
a szemekre álmot sző, ezerszín’ varázst,
e mesékből megtudod, mit tégy és miként,
s csendes álomba ringat, ha valami bánt.
Szála Gabriella
2017. január 31.
Szeretemvers!(l)(f)(l)
Szeretettel: Ica
Kedves Gergely, Keni, Marinka, Santiago, Tibor!
Hálásan köszönöm a figyelmeteket és a véleményeket.
Kívánok további szép hétvégét! Szeretettel: Gabi
kedves Gabriella !
Mély gondolatok,gyönyörű csokorba,gratulálok
Tibor
Nagyon szép, harmóniát sugalló versedhez szeretettel gratulálok, marinka
[b][i][color=#cc0066]Kedves Gariella !
Ez aztán az igazi időmértékes verselés és szép tartalmát sem törte meg ezen kötelék,,,
Bravó !
– keni -[/color][/i][/b]