Mesékben a sorsunk

Összes megtekintés: 600 

Mesékben a sorsunk

Megfagyott ágakon, a hamvadó éjjel
árnyéka, álmatlan sóhajjal ott kering.
Majd fényteli hajnaltól éledve lépdel
a percbe varázsolt sors, és fákon ring,

mint a remény, s a világ összes meséje,
mely lelkeket ébreszt és a fénybe vezet.
Meleget hoz az ínséges és zord télbe,
és a szívekhez szól, miként szent üzenet.

Ajkakon matat, csendes, ősi imaként,
a szemekre álmot sző, ezerszín’ varázst,
e mesékből megtudod, mit tégy és miként,
s csendes álomba ringat, ha valami bánt.

Szála Gabriella
2017. január 31.

“Mesékben a sorsunk” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gergely, Keni, Marinka, Santiago, Tibor!

    Hálásan köszönöm a figyelmeteket és a véleményeket.

    Kívánok további szép hétvégét! Szeretettel: Gabi

  2. [b][i][color=#cc0066]Kedves Gariella !

    Ez aztán az igazi időmértékes verselés és szép tartalmát sem törte meg ezen kötelék,,,
    Bravó !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!