Hóesés

Hóesés

Fölhasadt szemmel áld az ég,
havat szitál a csendje,
mintha szívemre pár marék
csodát dobálna, csenne.

Hófehér pelyhe álmait
elénk hajolva hozza,
Istenünk kedve jár ma itt,
akárha szolga volna.

Nesztelen hull a csend-zene,
olyan gyönyörbe pörget,
zokogni, sírni kellene
s köszönni minden könnyet.

“Hóesés” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Köszönöm, hogy ennyien elolvastátok és jeleztétek is. Örömet szereztetek a hozzászólásaitokkal! Óriási ölelés Mindőtöknek együtt és egyenként! 🙂

  2. Kedves Csilla, tényleg ilyen a tél?
    Vagyis a havazás? Tenyleg ilyen mély érzéseket vált ki belôlünk? Igen, valóban.
    Engem is átjár valami varázs, s ha nem is könnyeznék, de mély erzelmi reakciók mozdulnak meg bennem is. Persze, ehhez olyan " költôi régiókban" kell leledzünk, amelyik ilyen, vagy hasonló verseket produkál.
    És nem utolsó sorban, mert a költôi lelkiség nem elég, olyan penna kell a kézbe, mint a tied.
    Gratulálok!
    G.

  3. [b][i][color=#cc0066]Kedves Zina !

    Verseidnek van egy sajátos , érdekes kellemes lágy futó ritmusa és stílusa mely a Te gondolatiságidat, és alakiságodat már első olvasás után fel lehet ismerni, hogy ezt csak Te írhatad,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!