Szíved bátorítására

Adamecz László
Szíved bátorítására

Magadra, rám haragszol?
Szád, lelked nem panaszol.
Csendbe zárod lelkedet,
azt gondolod így jó lehet?

Örültél vágyaidnak,
éltél a szép napoknak,
keményen törtél célodért,
segítsd kiket szerettél.

Rajtad ki fog segíteni?
Meddig fogsz majd bujdokolni.
Se látsz, se hallasz mostanában,
maradsz mások szánalmában?

Ne temesd múltad mellé magad,
TE vagy ki jövőjébe halad.
Ne gyásszal, könnyel élj,
a jövődtől sose félj!

“Szíved bátorítására” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Istvánom!

    Nehéz másnak tanácsot, bátorítást adni amikor a saját sorsunkéban is nehéz az megtalálni.
    A bezárkózott emberek felé egy belső kényszer késztet segíteni.
    Szép alkotói heteket kívánok!

    Szeretettel:
    Laci

  2. [i][center][color=#003300]Kedves Lacikám !

    igen jó tanács, hogy mindig csak a jövő felé tekintsünk
    a múlt már nincs a jövő még csak ezután lesz egyetlen valóság van a jelen, a ma, de fel kell készülni a holnapokra és azok következményeire is ami visszahat ránk, miként cselekszünk akkor az adott időben,,,

    – keni -[/color][/center][/i]

Szólj hozzá!