A halál angyala
Fölizzó lelkeddel úgy jössz el,
Mint ördög a tűz poklából,
– Lángodat ne engedd túl közel,
Megemészt, űz és leláncol!
Égek, mint boszorkány a máglyán,
Ajkamon vérző sebekkel,
Örökös szenvedés kiált rám,
S hóhérként értem veszekszel.
Kínomban hörgöm az átkokat,
Arcodba köpöm véremet,
Szétzúztad megannyi álmomat,
Testemet vádlón szétszeded.
Nem maradt számomra irgalom,
– Nem kérek gyáván kegyelmet!
Elröppent életem itt hagyom,
Az idő árnya eltemet.
[i][center][color=#003300]Kedves János !
Ez egy igazi művészvers,,,
– keni -[/color][/center][/i]