VIDD MAGADDAL

VIDD MAGADDAL – VELENCEI RENDEVOUZ

Egy véletlen gondolat, egy hangulat alapvetően megváltoztathatja a jövőt (ez félelmetes, nem?), mint most ez az egy nap. Szinte nem tudatosan indul el az ember a véletlen felé. Hogy miért is? Valójában az ok tudatosodása nem fontos; a lényeg az, hogy megtegyük.

bőrömön gyöngyözik az éjszaka íze,
az a különös és váratlan aroma;
érintés vöröset robbant szürke színbe,
mit hajnaltól loptam, s bezártam karomba.

vidd magaddal hangszínem, illatom, nedvem,
egy hajtincsbe csavarodott mozdulatot,
ha izgalmat simogat arcodon kezem,
sem kezdetét, sem végét meg nem tudhatod

ennek a ritka – egyszeri? – pillanatnak,
mely felejtet veled utolsó dobbanást,
félelmet, amely csak egy van, hogy itt hagynak,
tudod, hogy léteztek, de többé nem kapsz mást,

csak az unalmas, egyhangú nulláchtfünfzéhnt,
rugást, csalást, csírázni nem tudó magot;
a kitépett lapokat szemétté gyűrném,
de tinta rajtam örökre foltot hagyott.

vidd magaddal, mit szájam adott a szádhoz, –
csak neked mondtam, hisz más füle rá süket, –
az nem baj, ha néha nem szólunk egymáshoz,
mert közöttünk beszél akkor is a szünet.

egy ajtóforgás, előttünk hat évszázad,
mely új ízt adott a bőrnek és a szájnak,
minden sejtünk tüzeli agyban a vágyat,
míg a többiek csak dideregnek, s fáznak.

viszem magammal a fecsegő sötétet, –
bár nem látlak, de rólad mindent elárul, –
már tudom, hogy melyik idegeddel érzed,
ha ujjam alatt keménységed ellágyul.

tudtam, hogy tétovázni fogsz, de szerettem;
reméltem, hogy így lesz, és nem úgy mint máskor,
de azt is tudtam, ha bezárulsz felettem,
régi szomjamat oltani fogod szádból.

lagunák, csipkés házak, Manet a falon,
egyedül ez érdektelen, csak kulissza,
nem tudom, mit rejteget végén a napom,
amíg illatod orrom mohón fölissza.

ez együtt megismételhetetlen, varázs,
melyben a következő pillanat rejlik,
nincs ebben szemfényvesztés, sem olcsó csalás, –
nem azt csináltuk, mit kell, hanem mi tetszik!

vidd magaddal az időtlen simogatást,
sebességkorlátozást, tévesztett utat,
a kényszert, a szünni nem akaró hatást,
míg kezem szüntelen kezed után kutat.

vigyél magaddal, hogy Te is velem lehess,
ha majd a távolság közénk kardot fektet,
csinálj az egy napból éveket és szeress!
s ha fázol, bugyoláld beléjük majd tested.

“VIDD MAGADDAL” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon egyedi, különlegesen szép vers.
    Tele van dús élményekkel és fájó sohajtásokkal !

    "vidd magaddal az időtlen simogatást,
    sebességkorlátozást, tévesztett utat,
    a kényszert, a szünni nem akaró hatást,
    míg kezem szüntelen kezed után kutat."

    Öszinte tisztelettel gratulálok ! Babu(f)

  2. Kedves Attila!
    Irigyellek ezért az élményért és a versedért is. Nem csodálkozom, hogy te is többször elolvasod. Mesterségbeli tudásod könnyűvé és elevenné teszi ezt a fantasztikus találkozást.
    Szeretettel gratulálok! marinka

    A címet nem így gondoltad? RENDEZ-:)VOUS

  3. Üdvözlet és köszönet Mindenkinek, aki olvasta!

    Rövid száraz kiegészítés :

    1. Hála istennek nem csak egy illúzió volt, megtörtént.
    2. Azóta már a kapcsolat egy hivatalos okirattal legalizálódott.
    3. Én is gyakran elolvasom.

    AB

  4. [i][center][color=#003300]Kedves Attila !

    Azt hiszem ez a vers 'szegényebb' lett volna a bevezetésed nélkül, mert tényleg ne kutassuk semminek az okát, mert csak a tevőleges történések lényegesek az életünkben, vagy akár egy napban egy éjszakában, amire én most a magam gyarló fejem szerint próbálok hozzászólni,,,

    /Hisz az én utolsó nagy szerelmemben sem lényeges a kezdet, hogy mi által váltam szerelmessé, majd csalódottá és boldogtalanná ami mostanában izgat,- na ennek már inkább lehetnek okai /

    Ez a Te csodálatos versed Velencében zajlott rövid időn belül, mint kiveszem a soraidból, de ezt én mégsem nevezném egyszeri egy éjszakás kalandnak, hanem egy életet meghatározó emlékező szerlemnek, aminek megvannak a magasságai és a mélységei is a versben,,,

    Gyönyörű szerelmi vallomást olvashattunk tőled magas fokú érzelmi töltésekkel és nagyszerű lírai fokon,,,

    Ismerheted a női lelket, a női testet és annak rezdüléseit, hogy Te magad is át tudtad adni magas szenvedéllyel ennek az egyszeri, de megmaradó csodás érzésnek,,,

    A lényeg hogy vidd magaddal -Te is
    viszem magammal én is – ami ott megtörtént és gondolj rám, hiszen én is szívesen gondolok rád,,,

    *vigyél magaddal, hogy Te is velem lehess,
    ha majd a távolság közénk kardot fektet,
    csinálj az egy napból éveket és szeress!
    s ha fázol, bugyoláld beléjük majd tested.*

    Íme a gyönyörű befejezés, ami könnyeket tud csalni egy érző, racionális ember szívébe, és ha mindez nem így van, ahogy én ezt látom -csak sajnálom magam, és röstelkedem,,,

    – keni -[/color][/center][/i]

Szólj hozzá!