Leplet rántva.
Vannak idők, hogy egem beborul,
s hiába úsznak víg felhők fölötte,
Sötét minden, homályos olyankor,
Elmém terve, szívemnek ütése.
Tart ez megint néhány napot,
Bús órát vagy néhány percet,
van, hogy csak ülök, és gondolkodom..
ki kell hoznom mindenből a tercet.
Aztán nagy dühöngésem múlik,
Könny-csorgatva, lehúzom a leplet,
Egemre felfestek, egy szmájlit,
S túl teszek azon, mi nyomasztja lelkem.
Néha elhúz a szürkeség,
S belecsobbanok, mögöttem a vízbe,
Előnybe teszem a napsütést..
és felszárítom a földet..megbékélve.
2017.01.22.
[b][color=#990000]Kedves Angéla !
Nekem ez egy kicsit kuszára sikerült vers, ne is haragudj – nem nagyon tudok kiigazodni benne,,,
Bocsánat !
– keni -[/color][/b]