Amikor megérintem /Szonett/ képvers

Amikor megérintem
/Szonett/ képvers

Amikor megérintem édes arcod
suttogó szóra lángolni vágyok
fénylő szemed tűzében hintázok
megbűvöl ölelő karod és hangod.

Te vagy a lelkem csillogó tengere
a szerelmes szívem ékessége
az élet szép tavaszi reménye
lényed fájó múltunk édes fellege.

Ha nem láthatlak még a nap is vérzik
nélküled sötét a nappali ég is
emlék percek örökké tartanak.

Kiálltok az égre, de Te nem hallod,
köszönöm az életnek, amit adott
múlt, szerelem, örökké velem vagy!

Szabó Kila Margit

“Amikor megérintem /Szonett/ képvers” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Keni!
    Nagyon köszönöm,hogy olvastad és tetszett a szonett!
    Szeretettel:Margit:)(f)

  2. [b][color=#990000]Kedves Margit !

    Nekem nagyon tetszett ez a képi kedves szonetted !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!