ÚGY ÉLNÉK

ÚGY ÉLNÉK

Úgy élnék, ha lehetne,
hegyek között, nevetve!
…Épp úgy, mint egy remete.
Szemem örömtől ragyogna
Társam csak a nap volna,
…és a holdfény álmomba'
Kísérnének kósza felhők
Felkapnának lenge szellők
…Lágyan köröttem tekergők.
Megtanulnék légbe szállni
Röpködve tündérré válni,
…és a földre visszajárni.
Akkor boldog lennék én
Örökzöldek rejtekén
…Átölelne sápadt fény.

Eger,2017.01.28.

“ÚGY ÉLNÉK” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0000]Drága Rózsa !

    Ilyen verset ritkán olvasni tőled, de jó volt veled úgy élni ahogyan szeretnél, mert jó lenne kimozdulni kicsit a természet lágy ölére, vagy barlangba lakni remeteként és onnan berepdesni időnként a tájat,,,

    Tetszett ez a versed is !

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

  2. Kedves Rózsa!
    Milyen jó néha álmodozni, néha elvágyódni!:]
    szép verset írtál!
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. Köszönöm Etel hozzászólásod. Ne aggódj, csak néha vágyom el a világból, és ilyenkor születnek ezek a gondolatok. Szeretettel ölellek Rózsa

  4. Rózsa kedves!

    remélem ez csak egy álom, nem ezt vágyod, nincsen bánatod.
    Tetszik versed, gratulálok!
    Szeretettel,
    Etel

Szólj hozzá!