Tél

Tél

Az ősznek máris vége.
Felkészülhetünk a hideg télre.
Előkerül a sál és sapka.
Így indulunk a fagyos évszakba.

A hó, mint fehér takaró hull a földre.
Csillogva, békességet hoz az emberek szívébe.
Békesség állatnak és embernek.
Felemelkedés a kis szíveknek.

Teljen jól ez az évszak is.
Nincs olyan erő, ami egy szívet szétszakít.
Őrömmel várom az új évet.
A rossz emlékek mind elégnek.

“Tél” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0000]Kedves Balázs

    Már Te is jól előre megírtad ezt a versedet és lehet, hogy csak most került fel mint az én verseim is, mert mindig többet írok elő, mint ami éppen felkerül….

    Azért lassan már a tavaszt is lehet egy szép versben várni,,,,

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!