A vers halála
Szívemben mogorván vacogva
Hidegen didereg a remény,
Idegen fényen átragyogna,
Szólhatna hozzád e költemény.
Asszonyként csak téged dicsérne
Temérdek magasztos vers-elem,
De néked a múltat idézte,
S nevettél elszavalt versemen.
—————
Könnyed kis mosollyal itt hagyott
Számomra egy-néhány fényképet,
Álmodva tavaszi illatot,
A múzsám örökre meglépett.
[b][i][color=#cc0000]Nagyon tetszik a verse, de túl pesszimista,,
Ha nincs múzsád, mert elhagyott, megmaradt még a fantáziád és az álmaid, mer t azokban is lehet múzsát találni
-Én is gyakran ezt teszem, – elképzelem és akkor olyan, amilyennek én szeretném,,,
Ne add fel !!!
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Etel és Babu!
Köszönöm kedves soraitokat! Persze továbbra is írok verseket.
Tessék észrevenni a sor elején lévő rímeket is!
Baráti üdvözlettel: János
Kedves János.
Szeretettel olvastam szépséges soraidat.
Tetszett a költeményed.
Nagy gratulációval üdvözöllek…..Babu(f)
A bánat is szül verset, nemcsak az öröm, szerelem! Fel a fejjel újabb vers írására, tollat kézbe – nem csak egy múzsa van!
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel