Hajnalban hazafelé

Hajnalban hazafelé

Fátylat terített a hajnal az éjszakára.
Homályt borított a perc, csend, a hideg tájra.
Hosszú hídon ballagtam, a szívem reszketett!
Köd, szürkeség társam elkísért. Jó volt Veled!

Megbűvölt csillag szeme pillantása engem.
Kimondhatatlan érzés szállt meg, boldog lettem.
Lágy szellő fújt, hulltak szaporán a levelek.
Végtelen cikázott. Féltem! Múlt, árnyak, jöttek!

Távolból hallottam, hogy visszhangzott egy dallam.
Reménykedtem. Nekem szólt? Hát csodák még vannak!
Sóvárogva szállt a lét szárnyán a szép emlék!
Sokáig keringett, míg fénye szívemhez ért!
Boldogsággal tele lelkem, s az út véget ért!