Csendes verseny

Csendes verseny

Egy aranyból készített érem.
s néhàny nehéz lélegzet még.
Egy szabadjàra engedett sikóly,
feltüzelt szenvedély.

Egy “első ” kiàltàs.
Könnyek a szemekben.
Ès elveszel mint önmagad,
a téged ünneplő tömegben.

Mosolyogva most mégis,
a legfelső dobogőn àllva.
Néhàny vakító vakuvillanàs,
s elbódít a pillanat varàzsa…

Aggódó – Füledbe suttogott halk szavak.
-Megcsinàltad – làtod ennyi az egész.
Azutàn magàhoz ölel Ő – S bezàrúl ;
Egy felejthetetlen – karjaiban àtélt, édes ölelés..

Kecskemét ; 1986. December 11. Csütörtök.

“Csendes verseny” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Azon a pár (sikoly,dobogón,bezárul)helyesírási hibán, ill. elütésen kívül tetszetős a versed, bár a ritmusa kicsit bicegős. Ma már biztos, hogy hibátlanabb és dallamosabb lenne. Rózsa

  2. Köszönöm szépen kedves szavaitok.
    Melyeknek nagyon örültem.
    Mostansàg kerülnek elő ezek a régi verseim,és néha engem is meglepnek
    mennyire tetszetős némelyik,és mondanivalójàban örök.
    Tisztelettel iràntatok.
    Bakos Attila Péter.

  3. [b][i][color=#cc0000]Az édes ölelésből csak egy van, ami egy életre szóló győzelemre vezet,,,

    – keni -[/color][/i][/b]

  4. Ez egy csendes GYőzelem! Nagyon szépen szedted versbe. Gratulálok
    Jégmadár

Szólj hozzá!