Csendes verseny
Egy aranyból készített érem.
s néhàny nehéz lélegzet még.
Egy szabadjàra engedett sikóly,
feltüzelt szenvedély.
Egy “első ” kiàltàs.
Könnyek a szemekben.
Ès elveszel mint önmagad,
a téged ünneplő tömegben.
Mosolyogva most mégis,
a legfelső dobogőn àllva.
Néhàny vakító vakuvillanàs,
s elbódít a pillanat varàzsa…
Aggódó – Füledbe suttogott halk szavak.
-Megcsinàltad – làtod ennyi az egész.
Azutàn magàhoz ölel Ő – S bezàrúl ;
Egy felejthetetlen – karjaiban àtélt, édes ölelés..
Kecskemét ; 1986. December 11. Csütörtök.
Azon a pár (sikoly,dobogón,bezárul)helyesírási hibán, ill. elütésen kívül tetszetős a versed, bár a ritmusa kicsit bicegős. Ma már biztos, hogy hibátlanabb és dallamosabb lenne. Rózsa
Köszönöm szépen kedves szavaitok.
Melyeknek nagyon örültem.
Mostansàg kerülnek elő ezek a régi verseim,és néha engem is meglepnek
mennyire tetszetős némelyik,és mondanivalójàban örök.
Tisztelettel iràntatok.
Bakos Attila Péter.
[b][i][color=#cc0000]Az édes ölelésből csak egy van, ami egy életre szóló győzelemre vezet,,,
– keni -[/color][/i][/b]
Ez egy csendes GYőzelem! Nagyon szépen szedted versbe. Gratulálok
Jégmadár
Ez az édes ölelés szívedben mindég megmarad.