Adamecz László
FEKETE VARJÚ…
Fekete varjú virágzó határban,
messziről látszik, hogy kedve dugában.
Hej madár, de szomorú szívednek dallama,
ki vigasztalhat meg téged valaha?
Fekete varjú virágzó határban,
elvesztette párját e világban.
Hej madár, szívem fájdítod károgva,
szép lelked ne temesd temető árkába.
Fekete varjú virágzó határban,
Istennek kedves lánya vagy e világban.
Rázd le magadról gyászos magányod,
párod sírna, hogy őt gyászolod.
Dolgod van még szomorú madárka,
ne várjon még téged temetőnek árka.
Arcod, lelked mosolyával üzenj neki,
tört lelkedet a remény töltse ki.
Kedve István!
E sorokat a virágzó napraforgótábla előtt fekete ruhában gyászában
merevedett arcú hölgy ismerősöm ihlette. Még inkább a vigasztaló
bátorító szándékom késztetett.e sorok írására.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Barátsággal:
Laci
[b][i][color=#cc0000]Kedves Laci !
Te egy ilyen károgó és álltlában köznyelvben negatív madárról is ilyen szép verset tudsz írni,,,
Viszont nagyon okos, találékony, és jó megfigyelő madarak,,,
Látszik, hogy ezt is jó szíved és lelkes kedvessége diktálta le neked !
Barátsággal !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Terike! (f)
Köszönöm figyelmedet, kedvességedet. Soraimban a varjút mint a gyász
jelképeként hoztam. Valójában őket sem ismerem.
Szép alkotó napokat kívánok!
Szeretettel: Laci
Kedves László!
Tetszik a versed……szeretem a varjukat is……
A károgásuk sem idegen nekem.Érdekes madarak.
Szeretettel:K.Teri