TÁRD KI

TÁRD KI

Tárd ki költő, tárd ki újra a lelkedet,
Szív repesve várnak erre az emberek.
Reménynek cseppjeit verseiddel küldjed
Annak, ki küzdelmet folytat könnyeivel.

Mutasd meg az utat, szavad nyújtson vigaszt,
Láttasd, hogy tél múltán hóvirág is kihajt.
Jeget is feltöri apró fejecskéje,
Erőt sugall nekünk vele a természet.

Budapest, 2017. február 11.
B. Moravetz Edith /G.B./

“TÁRD KI” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Anikó!

    Szívből örülök, ha így látod – igen, igyekszem megfogadni tanácsaimat! 😉
    Köszönöm, hogy olvastad az újabb "cseppet" !
    Szeretettel: Edit (l)(f)

  2. Drága Edit milyen jó hogy szót fogadsz magadnak 😉 és kitárod lelked és küldöd remény cseppjeit ami szerintem már tengernyi ……….szívvel szeretettel olvastam újabb "cseppjét"Anikó

  3. Drága Edit!

    Szép, biztató versedet örömmel olvastam.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!