Megérteni nem lehet.
Nem mondanám el, haragod ömlene,
ha elmondanám, hangosan nevetnél,
életem egy nyitott könyv, de
vannak magán részletei..
S én nem vagyok olyan,
mindent mondó, feszt zsibongó lárma,
nem tudom, mikor, azt sem hogyan,
adhatnám személyednek tudtára!
Csak itthon gubbaszt nagyszájúságom,
akkor is nevet, belül nagy sóhajjal,
de kint a világban szembenéz árvaságom,
a védtelen, kritizálandó, semmitmondásommal!
Az életben semleges minden,
Igen vagy nem, rossz, vagy megfelelő
csak gyűl, a szó… bent,
s magyarázattal sem lesz, megfejthető.
Tudom nincs haragod, és fogaid,
nem épp bánatomon csillognak,
de vannak rejtélyes, őrzött fájdalmas titkaim,
nem vagyok önző, csak hatásuktól óvlak!
S ha kéredzel, inkább passzolom,
s ha kérdezek, hát nem felelsz,
de én hiába, miért is mondhatom,
ha ezt a bút megérteni nem lehet?
2017.1.05. ( Saját. B. A. )