HATTYÚDAL

HATTYÚDAL

Haldoklik bennem a vidám nyár,
de emléke még mindig visszajár
Hófehér hattyúk a kék tavon
Mikor jön el a nagy alkalom?
Mikor ölelhetlek vérző szívemre?
És itt maradsz-e velem örökre?
Válasz tudom, rá sohasem jő’
Ezt suttogja sötét, komor felhő
Talán a havas tél orvul betemet…
De úgyis hallom a hattyú-éneket
Ez az édes dallam örökre elkísér,
akár a víz fölött fütyülő őszi szél.

Eger,2017-01-29. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“HATTYÚDAL” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Drága Virág, a Nyár örök és bennünk él, nem hagyhatod, hogy a Tél betemesse! 🙂 Szeretettel olvastam szép versedet.

Szólj hozzá!