Télvégén…
Fagy-deres, kinn jeges
köd fölött, fény törött.
Fáj a Nap, szánkra fagy,
jég alatt a derű.
Semmi nem egyszerű.
Száraz ág hátba vág,
nyakba szór zúzmarát.
Elkelne bundazsák,
vagy egy jó nagykabát!
Hócipő, takaró.
Vagy “Kutyakaparó”.
Sónedves, zord utak.
Hóhelyzet: sokk, kudarc.
Száraz gőz, bróm mentes
tea sok mézzel. Jó lenne…
Holdvilág bontja az Éjnek zsákját
nem üres, láthatod.
Valamit ránk hagyott.
Gyulladnak fényesnek apró fáklyák.
Csillag barikák.
Szellő paripán,
Fiastyúk- fiakkal
szerelmest vigasztal.
Fagy, tél kiszorul.
Tavaszba borul…
Köszönöm, hogy benéztetek csacskakis versikémhez, és szóra érdemesnek találtátok. Üdvözlettel:B:)
[b][i][color=#cc0000]Kedves Barnaby !
Élvezettem olvastam könnyed kis versedet és benne láttam a megeleveníthető képeket, amik tetszetek külön,,,
Baráti üdvöm,,,,
– keni -[/color][/i][/b]
Azok a "csillag barikák" nagyon kedvesek, mint ahogy e tél végi versed is. 🙂
Köszönöm,ezt a humos kis verset Barna.:)