Ragyog ránk

Ragyog ránk

A Földön vihar szele száguld,
tombolva vadul, mint a tájfun.
Hullámzik a népek tengere,
árad, félelemtől űzetve.

Hálát adunk Neked, ó, Isten,
hitet adtál, oly drága kincset.
Gyémántköve reményt sugároz,
nyit előttünk egy új világot.

Melyben békesség és csend honol,
tiszta egéről a fény omol.
Mindaz, aki elfogadni kész,
bizalommal kitárja szívét.

Ragyog ránk Krisztusi kegyelem,
idelent sem rettent félelem.
Bensőnk már nyugalom szigete,
szeretet összeköt Ővele.

Schvalm Rózsa

(2017-02-10)

“Ragyog ránk” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa
    A "hit" az nagy kincs,,,,,nyomában a "remény"…………
    Mindezt a "tett" követi.
    Szeretettel olvastam okos,elgondolkoztató versedet.:Teri

Szólj hozzá!