Visszatérés

Visszatérés

Minden kincsem elfér egy apró tenyérben,
s a teremtés édes dallama elbűvöl,
mint mikor gyermekként a hitem megéltem,
s nem féltem vihartól, se víztől, se tűztől.

Mikor szépnek láttam az egész világot,
s eső hívására kacagva feleltem,
csak kíváncsivá tett, amikor villámlott,
s a valódi csodát a szemekben leltem.

Ma már van, hogy félek s hitem nem töretlen.
Láttam is, de remélem menthető vagyok,
bár olykor félelmetes az ég fölöttem,
és hogy mit kell tennem, megmondják a “nagyok”.

Vissza kell hát térnem, gyermeki énemhez,
hol a ma a tegnap, s a holnap is csoda,
hol a jövő nem kér számon s nem kötelez,
hol elenyész minden, mi álnok, mostoha.

Most kékbe öltözöm és ezüst-fehérbe,
arcom kisimult, az ég felé emelem.
Sírva nevetem sorsom dalát a szélbe,
s lágy dallam virágzik megbékélt szívemen.

Szála Gabriella

“Visszatérés” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Babu, Rózsa, Zsófi, Ica!

    Nagyon örülök Nektek, ha kicsit késve is de nagy szeretettel köszönöm a véleményeteket!

    További szép napot! Gabi

  2. Azok a szépséges gyermek évek, ahova mindenki vágyik kedves Gabi te visszataláltál ha csak a vers erejéig is!(l)(f)(l)
    Szépséges versedhez szeretettel gratulálok: Ica

  3. " hol a jövő nem kér számon s nem kötelez, "
    Gyermeki szívvel kell felfogni a mát, s az eljövendő csodát, a jövőt is úgy lehet, ha tiszta szívvel éljük át a jelent. Egyszer régen írtam erről, csak az én életem speciális , ezért más értelmet kaptak soraim.
    " nekem a múlt és a jövő is jelenem "
    Mert a jelen magába foglalja a jövőt , minden jövő egy pillanat, egy szempillantás csupán, ami jelenné változik. A gyermeki álmodozást tudni kell megtartani , mert az elűzi, elenyészti a rosszat , az álnokságot amint azt írtad is. Gabikám szeretettel olvastalak mint régen és minden sorod nekem is megbékélés.
    Öleléssel, nagy szeretettel gratulálok, Zsófi.

  4. Drága Zina!

    Az én filozófiám a jelen megélését erősíti. A szívvel való gondolkodást, amit gyermekként tettünk. Anélkül, hogy a vállalt feladatunk teljesítése csorbát szenvedne. Olykor "túl agyaljuk" a dolgokat, és közben elmegy mellettünk az élet. Tegyük a dolgunkat, legyen az bármi, de lássuk benne a teremtés csodáját, és tudjuk, érezzük, ha fáj is, ez az út része, ami a célunkhoz vezet. Mert minden értünk történik. Ezek a jó "gondolat magok". Szerintem…

    Szeretettel ölellek: Gabi

  5. Gyönyörű visszatérés a benned élő gyermekhez, valódi magadhoz; csak hát sztem akkor történik meg az igazi visszatérés, ha felismerjük, hogy a jövő igenis kötelez. Értem ám a versed gondolatait, csak "okoskodtam" kicsit. :)))

Szólj hozzá!