Visszatérés
Minden kincsem elfér egy apró tenyérben,
s a teremtés édes dallama elbűvöl,
mint mikor gyermekként a hitem megéltem,
s nem féltem vihartól, se víztől, se tűztől.
Mikor szépnek láttam az egész világot,
s eső hívására kacagva feleltem,
csak kíváncsivá tett, amikor villámlott,
s a valódi csodát a szemekben leltem.
Ma már van, hogy félek s hitem nem töretlen.
Láttam is, de remélem menthető vagyok,
bár olykor félelmetes az ég fölöttem,
és hogy mit kell tennem, megmondják a „nagyok”.
Vissza kell hát térnem, gyermeki énemhez,
hol a ma a tegnap, s a holnap is csoda,
hol a jövő nem kér számon s nem kötelez,
hol elenyész minden, mi álnok, mostoha.
Most kékbe öltözöm és ezüst-fehérbe,
arcom kisimult, az ég felé emelem.
Sírva nevetem sorsom dalát a szélbe,
s lágy dallam virágzik megbékélt szívemen.
Szála Gabriella
Kedves Babu, Rózsa, Zsófi, Ica!
Nagyon örülök Nektek, ha kicsit késve is de nagy szeretettel köszönöm a véleményeteket!
További szép napot! Gabi
Azok a szépséges gyermek évek, ahova mindenki vágyik kedves Gabi te visszataláltál ha csak a vers erejéig is!(l)(f)(l)
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok: Ica
" hol a jövő nem kér számon s nem kötelez, "
Gyermeki szívvel kell felfogni a mát, s az eljövendő csodát, a jövőt is úgy lehet, ha tiszta szívvel éljük át a jelent. Egyszer régen írtam erről, csak az én életem speciális , ezért más értelmet kaptak soraim.
" nekem a múlt és a jövő is jelenem "
Mert a jelen magába foglalja a jövőt , minden jövő egy pillanat, egy szempillantás csupán, ami jelenné változik. A gyermeki álmodozást tudni kell megtartani , mert az elűzi, elenyészti a rosszat , az álnokságot amint azt írtad is. Gabikám szeretettel olvastalak mint régen és minden sorod nekem is megbékélés.
Öleléssel, nagy szeretettel gratulálok, Zsófi.
Szép vers, gondolatokkal, érzésekkel teli. Szívesen olvastam. Rózsa
Szépséges soraidhoz szeretettel gratulálok…..Babu(f)
Zina. (l) Köszönöm.
Minden szavaddal egyetértek, Gabi, ölellek! 🙂
Drága Zina!
Az én filozófiám a jelen megélését erősíti. A szívvel való gondolkodást, amit gyermekként tettünk. Anélkül, hogy a vállalt feladatunk teljesítése csorbát szenvedne. Olykor "túl agyaljuk" a dolgokat, és közben elmegy mellettünk az élet. Tegyük a dolgunkat, legyen az bármi, de lássuk benne a teremtés csodáját, és tudjuk, érezzük, ha fáj is, ez az út része, ami a célunkhoz vezet. Mert minden értünk történik. Ezek a jó "gondolat magok". Szerintem…
Szeretettel ölellek: Gabi
Gyönyörű visszatérés a benned élő gyermekhez, valódi magadhoz; csak hát sztem akkor történik meg az igazi visszatérés, ha felismerjük, hogy a jövő igenis kötelez. Értem ám a versed gondolatait, csak "okoskodtam" kicsit. :)))