Álmaimból (egy újabb gyermekvers)
Füst fátyolos nyári estben
csillagok közt ténferegtem,
holdsugár volt a paripám,
virgonc kedvem csuda vidám.
A tejúton poroszkáltam,
részt vettem egy tündér bálban,
tündér lánytól csókot loptam,
tolvaj voltam, egyre jobban.
Álmaimban nálad jártam,
versenyt úsztunk pálinkában,
lubickoltunk önfeledten,
álmaimból felébredtem.
A munkámat elvégeztem,
megfeleltem minden teszten,
voltam mérnök és tervező,
búzaföldön zabhegyező.
Nem járok már föl az égbe,
fütyülök a messzeségre,
életemet helyrehozom,
lenn a földön álmodozom.
Kedves Zina!
Köszönöm az észrevételt, az otthoni gépemen javítottam.
Üdvözlettel: János
Nagyon kedves, ritmusos gyermekvers, szép zárással. (a füstfátyolos-t, a tündérbálban-t és a tündérlánytól-t egybeírnám; a két főnévből álló – jelöletlen birtokos jelzői vagy jelentéssűrítő – alárendelő összetételeket egybeírjuk)
Örömmel jártam itt. 🙂