Tükörkép

Tükörkép

Káprázatokban múló életek
tükörszobáit járod sápatag,
a foncsorok ezüstje fényt pereg,
itt átszivárgó álmok játszanak.

Amerre indulsz, ott leszek veled,
akár a boldog percbe zárt pokol,
s amíg e véges-végtelen terek
között magaddal is találkozol.

“Tükörkép” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Zina!
    Imádom minden versedet, ezt is. Ebbe a nyolc sorba belesűrítetted az érzelmek, a szépség,
    a költészet legmagasabb szintjét. Szeretettel gratulálok. Virág

  2. Csilla, versed olvastán, én azt hiszem, hogy te magad járod szüntelen azokat a tükörszobákat, hogy aztán megszülessenek ezek a szép sorok, s közben az olvasónak is tükröt tartasz. A többi az olvasó fantáziájára van bízva…
    Gratulálok neked(l)
    G.

Szólj hozzá!