Olyan a szívem,
Mint egy rőt csigalépcső,
Fáklya éjében.
*
Kavicsok múlnak,
Évek megállnak, mikor
Megpirul a hold.
*
Élek, mint halak
A szó tükrében mosdva,
Vízbe mártva én.
*
Kövek, kavicsok
Megváltják lelkemet, és
Az éjre dőlnek.
*
Megfáradt bennem
A szó, elakadt idő
Bontja szárnyait.
*
Székesfehérvár, 2017. február 19.
Elbert Anita