– Én már nem tudom. –

– Én már nem tudom. –

Azt mondod, nem vagy olyan mint Ő,
és ismerjelek meg jobban,
hazugságaidat, lelkedet, vagy ígéretedet..?

Azt mondod nincs remény,
Miféle vagy..jöttél de honnan,
tudod..bennem ott a szenvedély!

Mit is nem tudsz el hinni,
Én nem Más vagyok, Magam,
Igaz, erős, és őszinte szavam..

Ha engednéd kapnál bizonyosságot,
Hogy nincs csel, a játszmákat unom.
S bemutatnám tévedésedet.

Hagynád gyógyítani Magad,
Ne légy negatív..ne ellenkezz.
Úgy nem tudok, úgy semmim sem hat Reád..

Te vagy a doktor, szívügyeletes.
Miért pont az én szívem töröd.
Nem praktikáztál máson eleget..?

Kardiológia, komoly fóbia..
Istenem mennyi hajtás, és tudás van Benned,
Akkor mit ér nekem, a kapott terápia..?

Csalódtál.. én nem Mindenki vagyok,
Ismerem, milyen egy részeg,
A szerelem felhője vagy az alkohol hatott?

Míg nem válaszolsz nekem,
S míg nem nézel szemembe,
Addig tudatlanok Maradunk..

Érzésem annyi, hazudtál már nekem,
S csak a részeg gondolataidat köpted ki szádon.
De ezután, mit hoz a jelen..?

Ki lesz az Én Orvosom?.-..
Ha nem élhet új remény.
Én már nem tudom!

2016.11.29. ( Saját. B. A )

“– Én már nem tudom. –” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! 🙂

    Nekem Aki igazán '' szivgyógyász '' tud lenni, az anyu, és apu,.. 🙂 Jó sok tapasztalat, húrcolt idáig!
    Igen ezzel tistában vagyok, van is Egy Ehhez a Témához kapcsolodó Prózám! Köszönöm, hogy Olvasni tetszett! 🙂

  2. Szomorú a versed, de annyi biztos, hogy új "szívgyógyászt" kell választanod!
    Ne habozz, mert az idő gyorsan halad, észre sem vesszük, és az élet elmegy mellettünk.
    Ne engedd! Többet érdemelsz. Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!