Görbül a csend

Görbül a csend

legyőzhetetlen
seregek vértben,
nem fenyegetnek,
állnak kimérten
pajzsukban évek,
titkok, tapadnak
gazdátlan szavak
egy ütközetre
várnak, döfésre
készen ver a szív
alig hallható
ahogy egy szelíd kéz
legyint, és az egész
irgalmatlan-magas
vesztes ég leszakad,
szilánkosra hullanak
a rendbe kényszerített
szörny-katonák, felszínre
szivárog a kegyelem,
még utoljára vehet
a lélek lélegzetet.

“Görbül a csend” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett a versed kedves Szilvia a "Görbül a csend-ben !
    Remek versedhez tisztelettel gratulálok….Babu(f)

Szólj hozzá!