Magányos fa
A langy Nap felébresztett sugarával,
Üzenetet küldött tavaszi álmával.
Gyönyörű dalt dúdolt halkan a szél.
Nyílik a hóvirág! Ember örvendezzél!
Ott álltam az utca terebélyes fája alatt.
A tél haragja megtépázta az ágakat.
Száraz, törött darabok lógtak vázain.
Fájdalmas érzés volt látni kopásait.
Egyedül voltunk ketten, izzó vágyakkal.
Kigyúlt szeretettel, felébresztett álmokkal.
Sudár, büszke fa, nyáron adtad árnyadat,
Simogattad szellővel az agg, hajamat.
Vigaszt adtál, ha gyötrő magány taposott.
Ha üres volt a szívem, amikor Ő hiányzott.
Amikor az emlék tüze pislákolt lelkemben,
Ha az éj alkony ragyogott képzeletben.
Köszönöm létezésed. Tőled szebb a táj.
Büszkeség tölt el, ha virágos fa láthatunk már.
Ezernyi szépségeddel hívunk tavasz!
Láthatjuk a pompás káprázatodat!
Szabó Kila Margit
Kedves Margit!
Nagyon szép verset írtál a FÁRÓL.
Én is szeretem őket,mert szebbé varázsolják az életünket.
Szeretettel: Kövesdi Teri
Kedves Margit!
Szép versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok: Rózsa(f)