TÉLI ESTE

TÉLI ESTE

Rám hinti hamvas fátyolát az est
Közben csillámait hinti szét körül
A hold kisandít bősz felhők mögül
A finom csendnek millió lény örül
Az ég aljára a vihar lángot fest.

Előbújnak pici, kíváncsi csillagok
Halvány fényüktől megéled az ég
Mintha hallanám a pacsirta énekét,
s látnám kedvesem tündöklő szemét,
de ő messze van, én meg itt vagyok.

Lehunyom szemem, s ideképzelem,
azt a férfit, aki oly rútul becsapott
Ígérgetett, majd szótlan' elhagyott
Utána nyomot a vihar sem hagyott,
mégis ő volt a teljesség nekem.

Egyre erősebben fúj felém a szél
Hideg eső csapkod, összerándulok
Lehajtott fejjel gyorsan hazaindulok,
a régi emlékektől némán búcsúzok
Néhány ázott fűszál lábamhoz alél.

Eger,2017.02.03. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“TÉLI ESTE” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönetem a hozzászólóknak, kedves Rózsa, Ica és Mirage. Igazi öröm, hogy olvastok. Rózsa

  2. Drága Rózsa
    Szép ez a "TÉLI ESTE", mélabús emlékezés hangulatával.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!