KISVÁROSOM, AJKA

KISVÁROSOM, AJKA

Bakony lankái között nyúlik el teste,
nyolc falucskának eltérő kultúráját
féltőn őrizgette s olvasztotta egybe.

Szívében délidő tájt harangjáték szól,
sokak lelke szorul össze a bányászok
keserűen szép, fájdalmas himnuszától.

Hársak, platánok kísérik az utakat,
önzetlen terítik ránk hűs árnyékukat,
még a napfény is alig talál rajt' lyukat.

Ettől kedvet kap, és addig incselkedik,
– kacérkodik, libben, hintáz és mórikál –
míg a madarak jókedvét megneszelik.

Otthonuk a park, szobrok és csobogók.
Közöttük jót játszanak, és ha elülnek,
dallal pihennek a fáradt kis locsogók.

A városka ezrek otthona, lakhelye.
Sokan tettek érte, hogy mai formáját
és az itt lakók szeretetét elnyerje.

Még szegényes világunkban is szépül,
üde tarka virágaival Hild érmes
városunk bárkit szívesen lát vendégül.

“KISVÁROSOM, AJKA” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Érdekesen ábrázolod a falúdat !
    Valószinü jól érzed magad ott !
    Gratulálok !….Babu

  2. Köszönöm egyelőre csak virtuális látogatásod, kedves Zina, de igaz szeretettel várlak bármikor a valóságban is! Az érdekes az, hogy én budapesti születésű vagyok, csak 30 éves koromtól élek Ajkán. Szeretettel ölellek, marinka(f)

  3. Egyszer elnézek arra, kedves Marinka! 🙂 Szépen megénekelted szülővárosodat. A 4. és 5. versszak elején picit nehezen tudtam követni az alanyt/alanyokat, de végül sikerült… : )

Szólj hozzá!