Ködös este
Gomolyag görgeti,
szürkeség beeszi,
ruhámba, hajamba,
sál van a nyakamban.
Tekeri fodrokban,
szövevényt bodrokban,
toldozza, foltozza,
foltokban rám szórja.
Bokrok közt üzenet,
átkelni nem lehet,
elzárja utamat,
vastagon rám tapad.
Tél terve romba dől,
napsugár hálót sző,
tisztítja az eget,
hozza a meleget.
Köszönöm, szépen! Edit
Kedves Divima! Jó kis verset írtál, tetszéssel olvastam. Rózsa
Kellemesen körbefontál az érzéseiddel.;)