Adamecz László
Nem álmodom babérokról…
Nem álmodom babérokról,
nappal se feszít gondolat,
soraim szólnak barátokról,
hogy szóval segítsem gondjukat.
Ha tudom, sejtem bánatod,
már feszít buzdító gondolat,
repítem hozzád, várhatod,
ne késsek enyhítni sorsodat.
Legyen nektek annyi babér,
mire rég vágytok, ha osztanak,
lehet díj, érem, s ha bér,
irigyek ettől ne fosszanak.
Mély meghajlással köszöntöm,
az alkotót és díjait,
s én tudatlan, nyöszörgöm,
élem alkotásom kínjait.
Kérem Istent adjon hitet,
szégyen mentes reményeket,
kedveskedő soraimmal,
segíthessem a lelkeket.
Kedves Rózsa!(f)
Megleptél kedves figyelmességeddel, véleményeddel, köszönöm szépen. Bizony már megszoktam, hogy oldalam magányában vagyok s írok, hogy örömét szolgáljam sokaknak.
Szeretettel:Laci
Kedves Laci! Nagylelküségről, hatalmas szívről árulkodik versed. Nagyon tetszik, megragadott. Szeretettel gratulálok!
Kedves István!
Nem várom az ajándékokat, de a Te és mások öröme melyeknek részese lehetek
az mindennél többet ér. Köszönöm!
Barátsággal:
Laci
[center][i][color=#000099]Kedves Lacikám !
Te vagy az aki aztán mindig segítesz és nem csak mondod, teszed is,,,
Isten áldjon és fizessen meg érte – valahogy – talán babérokkal,,,,
Barátsággal !
-keni -[/color][/i][/center]