Cafat, és karcok

Cafat, és karcok

Vékony karom: karcnyom van rajta,
Illatos parfüm, fájdalmam csitítja,
Szálka nyoma, feldagadt a helye,
Nem látszik sebnyom, csak fájdalom érzése.

Lelkem sebei is láthatatlanok,
mégis megmaradtak a karcolás-nyomok,
Tettem rájuk is illatos parfümöt,
-nem tűntek mégsem róla a rögök.

Könnyen hasítja bőröm mert vékony,
– szívem felületén látszik, a vérnyom-,
majd az idő kérget von helyébe.
Gyógyítja azt, másféle módszerrel.-

Karcnak nyomai, viszont el nem tűnnek
fájdalmas emlékeimbe merülnek.
Lüktetni fog, hányszor elgondolom,
Sérült az a hely, nem lesz oly, mint egykoron.

Csak elrejteni lehet, néhány ronggyal,
de törölni nem, sokknyi tagadással,
Ráfújok, hogy ne legyen olyan furcsa,
-de lelki sebeim csak a másság fojtsa.

Kristály a lelkem, márvány darabokkal,
Sárga a bőröm, hús cafatokkal.
Törik a márvány, kristály elhomálylik,
Végül por marad, minden cafatjáig.

2017.01.23. ( Saját. B. A)