Őszi erdő

Őszi erdő

…őszi erdő…lombja mintha
csak ezerszínű lánggal égne.
a fák alatt aranyminta,
napméz csurog az ébredésre.

Ráhajló árnyakat cipelve,
időkoptatta ösvény bandukol,
lelóg görbült hátáról terhe.
Aztán kis tó partjára guggol.

Mit cipelt, felhők közé ejti el.
Színes levélképek széjjel esnek.
Nem maradhat…menni kell
Apró szakasza a végtelennek.

Az égen összeérnek a szárnyak,
ahogy mindig is összeértek.
Búcsút intve hét határnak,
vándorutat esznek a léptek.

Csak azt visznek el, amit hoztak,
Már földben pihennek a magok.
Álmodó avaron motoznak
tél felé ballagó ködös, halk napok.

Az ösvény csiszolt végére érve
a zöld vizet ölelő parton
melléjük ül, és álmot mesélve,
az erdőt hallgatja az alkony.