Kezemben fényt viszek

Kezemben fényt viszek

Zúdulnak ránk a szörnyű rémhírek…
Megyek feléd, kezemben fényt viszek!
Lehet, hogy fájni fog az ébredés,
amit ma tudsz, az élethez kevés!

A jót csak mástól várja, tévelyeg,
ki hittel látni gyáva és beteg,
megtévedt álmod mélyre, hosszan ás,
s magával ránt a vasvillás patás.

Ne félj, a maszkod vedd le, jéghideg,
kezemben tépett szívem még piheg,
fogadd, ez ősi kincs, héroszparázs,
de benned gyújt a láng feltámadást.

“Kezemben fényt viszek” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Keni barátunk véleményét osztom magam is. Felemelőek a verseid és azért olvasom, hogy erőt gyűjtsek, felengedjek mellettük, melletted. Köszönöm!(f)
    kit

  2. [center][i][color=#000099]Kedves Zina !

    Eredetisége van e versnek és hatalma a gyenge lélek és test felett,,,
    [b][u]KITŰNŐNEK[/u][/b] tarom e versedet és – szívesem olvasom el többször is,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!