Az első szó

Az első szó

Az első szó,
ha csitító.
Az lesz majd,
a vígasztaló.

Mit szívem szült:
Mit feléd küld.
Vàlaszod jön – vàrom.
Régi könnyeid – Én is szànom.

Nem sok e kincs, mit néked adhatok.
De őszintén – bàtran megigérem.
Ha szerelmem elfogadod :
Vissza azt többé tőled,soha sem kérem.

Kisizsàk; 1993. Februàr 15. Hétfő.

“Az első szó” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves vadviràg47 köszönöm hogy olvastad
    a versemet,és örülök hogy tetszett.
    Tovàbbi szép napot.
    Tisztelettel.Bakos Attila Péter.

  2. Tetszéssel olvastam őszinte, mély érzésekről valló soraidat. Szeretettel Rózsa

  3. Köszönöm nektek versemhez írt kedves szavaitok.
    Örülök ha tetszettek soraim.
    Tovàbbi szép napot nektek.
    Tisztelettel. Bakos Attila. Péter.

  4. Kedves Petru!

    Igen kedves sorok, szeretettel olvastam és gratulálok szeretettel: Zsuzsa:)

  5. [b][center][color=#003300]Kedves Petru !

    Szépen megfogalmazott gondolatok,,,

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!