EGY EMLÉK

EGY EMLÉK

Aranyzáporban fürödtél
…hamvasan csillogó hajjal
Magamba roskadva néztelek
…nem bírva tovább a jajjal
Mélyről szakadt fel sóhajom,
…de elnyomta élét a fényár
Ébren is csókodról álmodom
…furcsa, ha itt vagy az még fáj.

Aranyzáporban fürödtél
…engem is ért néhány cseppje
Megállok százszor egy küszöbnél,
…de vajon te ajtód lesz-e?
Beengedsz-e, ha kopogok,
…vagy süketen fürdesz a fényben?
S én érted csak hiába zokogok
…szerelem nélküli éjben.

Eger,2017-02-04.

“EGY EMLÉK” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0000ff]Drága Rózsa !

    Nagyon szép emlékről szól a versed és rendkívüli módon , – szépen,,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

  2. Szép lett, dalolható, csak négy pontot elfelejtettél kitenni.:-)) Gratulálok, Virág és várom a tavaszi friss, derűs verseidet! 😉

  3. Drága Rózsa!
    Szép ez az emlékezés, gratulálok!
    Ölellek szeretettel: Rózsa:)(f)

  4. Nagyon fájdalmas szerelmi vallomásodhoz öszinte tisztelettel gratulálok !(l)
    Szeretettel….babu(l)

Szólj hozzá!