Arcodat keresi

Arcodat keresi

A redőnyön beszűrődő napfény
mi kis szobámig ér, mint a remény,
csalogat, szinte kér.
Nyisd meg szívedet a jóra, már ma,
álmod valóra válhat,
hidd hogy igaz.
Hidd, hogy léted, annyira kell
mint langyos eső amit a
tavaszi szél hoz el.
Hogy arcodat, akkor is szeretik
ha mély ráncok fedik,
és ha könnyes lesz szemed ,az
annyira fáj nekik.
Ne kérj, csak várd hogy haza tér,
ha meg is szenvedsz egy ölelésért,
az idő veled lesz, s ha fellapozza
éveit, könnyezve néz a távolba, s
arcodat keresi az égen a csillagokba.

Kondoros 2017. március 16.

“Arcodat keresi” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0000ff]Drága Rzsike !

    Igen mély gondolatiság és teljes képi képzelet szövi át ezt a gyönyörű, és

    [u]K I V Á L Ó[/u] – versedet ! (ang) *) (f)

    Szeretettel !

    – keni – [/color][/i][/b]

  2. Nagyon szép és megható a versed, kedves Rzsike.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)

  3. "Hidd, hogy léted annyira kell, mint langyos eső, amit a tavaszi szél hoz el" – kell bizony, kedves Rzsike, még akkor is, ha nem érezzük mindig. Szép lett a versed. 🙂

Szólj hozzá!