DURVA TELÉT

DURVA TELÉT…

Durva telét a lelkemnek félve bújtatom,
mintha nem jönne több csillogó dér már
A vén zongorán, míg ujjaim futtatom
Nem tudom, hogy a szívem mért fáj…
Mázsányi kő nyomja vergődő belsejét
Kint meg borzongatja közelgő rémálom
Két szép szemedet keresem szerteszét
Annyira fájlalom, hogy sehol sem találom.
Itt-ott felvillan egy csöppje a reménynek
Megragadom, mint ki mély kútból menekül
Mögöttem a múlt kísértetei elégnek,
miközben a vágy zokogva hegedül.
Mert minden ridegen, sikoltva jajong
Mint ha pokol tüze csak rám záporozna,
lehajtott fejemre, hátamra, s az a gond,
hogy még a menny is bűzben áporodna.
Hova meneküljek? Mondd, merre fussak,
hogy ne érjen utól a bajt lihegő ármány?
Erdőben, bokrok közt rettegve lapuljak?
A kínjaimtól megmentő emberre várván…
Ha, te eljönnél és megfognád kezemet,
Még a korhadt faág is virágba borulna!
Végre megismerném, milyen a szeretet
Érted Imádkoznék féltédre borulva.

Eger,2017-02-17. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“DURVA TELÉT” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!
    Borús fájdalmak halmaza. Benne vannak az én gondolataim is. Ezt mind az egyedüllét okozza. Tudom magamról és azt is, hogy ez már nem változik.
    Szeretettel: Viola (f):](f)

  2. [i][color=#990000]Drága Rózsa !

    Megint csak csodálattal olvastam el lelkedet vívódó szívedet olyan sok szép ideillő hasonlatokkal tarkítottad versedben és milyen és mennyire erős vágy vezérel azért, hogy még találkozz vele, ,,
    Én megértem azt is, hogy földre leborulva várnád és fogadnád kedves megvigasztalását, mert én is ezt érzem, pedig tudom, hogy már nem jön el hozzám soha többé,,,

    Szívesen olvastam el mégis nagyon fájdalmas és szomorú versedet !

    – Szeretve !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!