Örömmorzsák

Megosztás
 | Nyomtatás | 8 hozzászólás | 590 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Örömmorzsák

Vergődöm én partról partra,
mint csillámló aranyhal ma,
keresgélem reménykedve
gyermekkori tündérkertem.

De ellibbent az már kérem,
üresség mit érzek rég benn,
azt hittem még elérhetem,
már tudom, hogy eltévedtem.

Távolodnak egyre messzebb,
nem léteznek tündérkertek,
torzul szépen a hiánya,
lelkem tán repülni vágyna.

Örömmorzsát csipegetek,
felkapom és ízlelgetem,
átlendít a cudar úton,
nem veszek el, ezt jól tudom.

“Örömmorzsák” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Igen észre kell venni az élet apró örömeit is, mert szebbé teszik napjainkat. A tündérkertemre boldogan emlékszem vissza. Igazad van abban is, hogy amíg gyermekek vagyunk, addig jó nekünk. A szüleimmel még ma is beszélhetek és ez nagy ajándék számomra.

    Köszönöm, hogy nálam is megálltál! Melinda(f)

  4. Kedves Melinda!
    Nagy tetszéssel olvastam versed és jó csipegetést kívánok. Még jó, hogy a tündérkert emléke bennünk él.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

  5. Kedves Melinda!
    A gyermekkori "tündérkertünk " meg van…csak ápolni kell ezt a kertet.
    Nagy kincsünk a sok szép emlék..csak emlékezzünk és örüljünk a kincsnek!!!
    Szeretettel :K.Teri

  8. [i][color=#990000]Kedved Melinda !

    Pedig vannak tündérkertek a fejedben az emlékek, ahol tündérek fogócskáznak és Veled még játszhatnának,,, – most is

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!