Lelketeken szárad

Lelketeken szárad

Hangosan ugatnak farkcsóváló ebek,
senki szemétdombján választott királyok,
fejetekre ma is nagy ívben teszek,
hiába szállnak a törpepapagájok!

Vagytok, mik voltatok: nyalóka vitézek,
hamisan csillog a nagyúri gúnyátok,
a hegyek ormáról csak vádlón lenézek,
egy lyukas garast se bízhatnának rátok!

Romlott életünkből gyúrtatok palotát,
míg mások kergettek munkával álmokat,
elcsalt világunkba fény sosem hatol át,
lelketeken szárad majd … minden áldozat!

“Lelketeken szárad” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][color=#990000]Kedves János !

    Ez egy jól keményen odamondós vers és méghozzá igaz,,,
    Én is azt mondom a mi szegénységünkön száradjon ki lelketek,,,

    Csak is gratulálni tudok e találós versedre !

    Üdv.

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!